Végre II.fejezet

Hello Kitti vagyok! Mint amint már tudjátok most én jövök új résszel, szóval jó olvasást!

II.fejezet
<Tori szemszöge>
Nem tudom, nekem ezek a cica babák sose voltak szimpatikusak, de a nő se, vagyis az anyjuk, vagyis az én mo..most...mostoha anyám se különb náluk. Na a lényeg a lényeg, hogy simán bevették, hogy fiú vagyok, de, hogy lehetnek ilyen vakok vagy én nézek ki úgy mint egy fiú...
-Na és, hogy vagy kedvesem?- kérdezte az a kétszínű, alattomos nő.
-Köszönöm jól!- mondtam egy kicsit mély hangon, hogy nehogy kiessek a szerepemből.
-És milyen a kaja?- kérdeztem a két szöszi démontól.
-Igazán finom.- mondta göndör hajú "hercegnő".
-Igen nagyon!- mondta a másik. Még a hideg is kiráz tőlük.
-A számlát kérem!- mondta apu. Ilyen hamar menni akar?
-Nagyon jól éreztem magam az új családunkkal!- mondta a nőstény ördög, majd megcsókolta aput. Hogy szerethet egy ilyen gonosz nőt apa? És még Ő lesz az anyám? Jaj nekem!
-Mi is jól éreztük magunkat!- mondták egyszerre az ikrek. Milyen ijesztő?
-Akkor jó éjszakát majd találkozunk!- mondták, majd egy taxival elhúzták a csíkot.
-Végre!- mondtam apunak megkönnyebbülve.
-Veled még számolunk kisasszony!- na most megijedtem apától, amit általában nem szoktam.
Mikor hazaértünk hosszasan kérdezgetett arról, hogy miért öltöztem fiúnak, miért voltam bunkó stb... Majd amikor végzett álmosan ledőltem a kanapéra semmivel és senkivel se törődve, ahogy voltam fiúsan elaludtam és pár pillanat múltán álom világban kötöttem ki.

*Álmomban*

-Mi ez a hely? Hol vagyok?- kérdeztem, de semmi válasz nem jött.

-Ez a rémálmod... rémálmod... rémálmod...-és előttem volt a a két szőke démon.

-Én meg elveszem az apád... elveszem az apád... az apád...MUHAAHAAHAA- láttam magam előtt a gonosz nőstény szörnyet.

-Neeeeneeee ne bánts! Neeee!- üvöltöztem minden felé.

-Hahóó ébresztőőő!- Várj mivan? És felébredtem.

-Ébresztő hahóó!- előttem volt a két szőke.

-Ááááááááá!!! Ti mit kerestek itt?

Remélem tetszik sok-sok kommit kérünk :)

HelloKitty

Húúhaaa...

Csenguci most feladtad nekem a leckét. Amúgy nagyon jó lett az 1.fejezet. Nem baj nekem is van egy ötletem, úgyhogy nemsokára jön a 2.fejezet :-). 

HelloKitty

I. fejezet

<Tori szemszöge>

Ha mesében lennénk, ez lenne a világ legboldogabb napja, "szülinapom van, wááááá!" és "igeen! betöltöttem a 23-mat!!" típusú hangulat uralkodna rajtam, de nem. Mert azt kaptam szülinapomra, hogy apu boldogan bejelentette nekem, hogy "Tudom, kicsim, hogy furcsa, de új feleségem lesz, jövő héten összeköltözünk, és megismerkedhetsz velük!" Na ja, eddig oké (vagyis igazából nem, mivel mégis MI VAN???), de amikor feltűnt a többesszám felszaladt a szemöldököm. Úgy a plafonig. Jogosan, ugyanis annak a nyomorult nőnek gyereke van. És mintha ez nem lenne elég, akkor kettő. És ha még ez sem elég akkor ikrek! Ráadásul pedig lányok! Igaz, hogy én is lány vagyok, de stílusban és viselkedésben nem. Szóval vegyük úgy, hogy igen, fiú vagyok. Nem, nem volt elég, hogy anyu meghalt, (most elszámolok úgy 100-ig, hogy ne sírjam el magam), de 2 évvel később apu pótolni akarja? Na nem! Már komolyan kezdem azt hinni, hogy nem is szerette őt. Ilyenkor van az (meg minden más napon) hogy azt kívánom, bárcsak visszajönne, és megölelhetném, beszélgethetnénk, és nem utolsó sorban elmagyarázhatnám neki, hogy apu milyen igazságtalan velem, és egész egyszerűen pótolni akarja a saját anyámat. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok voltak a fejemben, amikor lázadó énem kimászott a lelkem és szívem mélyéről, hogy az agyamba véssen egy ötletet. És igen. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy apu utálja a fiús énemet. Vagyis tulajdonképpen engem, de ez részletkérdés. Amit én akarok és szeretek, és ami lányos az egyedül a hajam. Semmi más. Így is drága jó apám addig jutott, hogy ünnepségeken hajlandó vagyok szoknyát/ruhát felvenni, és beiktatta az öltözködésembe a rózsaszínt (fúúúj), és a kéket. Mondjuk a kék nem olyan vészes, vagyis igazából, ha sötét akkor tökéletesen képes vagyok kijönni vele. És most jön a TERV (csupa nagybetűvel). A szekrényem mélyére rejtettem, minden, ismétlem minden, rózsaszín, világoskék, és egyéb undorítóan világos cuccomat (kivéve a fehéreket. Imádom a fehéret). Nézelődtem a neten, hogyan lehet a haj levágása nélkül rövid hajat imitálni. Találtam is egy jó módszert. Vagyis néhány perc (vagyis inkább úgy 30-35) múlva a majdnem derékig érő hajamat sikerült irtó rövidre megcsinálnom. Kb a folyamat: Copf --> konty (vagyis sok kicsi,hogy ne tűnjön fel annyira) --> és tádámmm kész is. Egyébként még a folyamat előtt elugrottam egy üzletbe és sapikat vennem. 

Íme:

És bumm. Sapival fogok mászkálni, hogy ne látszódjanak a kontyaim. És igen, otthon is. És egész egyszerűen leszorítottam a mellem egy fáslival. TÁDÁMMM. A tükör előtt állva tökéletesen meg voltam elégedve a végeredménnyel. Mire végeztem már este volt, és teljesen kimerültem az amúgy is fárasztó napon. Nem is beszélve a "váljunk fiúvá" projektről. Úgyhogy nemes egyszerűséggel bedőltem az ágyba és elaludtam úgy, ahogy voltam.

*Másnap*

Reggel amikor felkeltem a fürdőbe rohantam lefürödni, mert este nem fürödtem (bah!). A "váljunk fiúvá" projekt azon része, ami a  ~legyünk olyan igénytelenek mint a fiúk~ egyszerűen nem nekem való. Vagyis egész egyszerűen áthúztam a képzeletbeli listámon. Vagyis inkább kifirkáltam, átszakítva ezzel a képzeletbeli lapomat.  Egész nap a laptopomat bújtam, mindenféle fiús viselkedést tanulmányoztam, egy-két értelmetlen faviccet is átolvastam ami a legtöbb fiú szájából már legalább egyszer elhangzott, és felvettem hangrögzítőre a hangom, hogy lássam (vagyis halljam) másítás nélkül mennyire fiús. És igen, elfogadható. Csak a nevetésem lányos egy kicsit, de azon majd dolgozok. Majd kopogtak a szobám ajtaján.
-Kicsim, készülj el, előrébb hoztuk az ismerkedést a leendő anyáddal és testvéreiddel, hogy hamarabb lehessen az esküvő - hallottam apu hangját az ajtó túloldaláról.
-Oké, indulj el nyugodtan, én majd megyek a saját kocsimmal.
-De azt se tudod hova megyünk. -mondta apu, és szinte láttam ahogy csóválja a fejét.
-De, mondtad. A Night-Light-ba megyünk.
-Akkor ott találkozunk - indult le a lépcsőn.
Amikor láttam az ablakon, hogy apu kocsija elhajt, új fiús külsőmmel együtt kimentem a házból. Amikor beértem az étterembe, félrehívtam aput.
-Mit szeretnél fiam? -kérdezte és kész, elröhögtem magam.
-Apu! Én vagyok. Tori.
-Mi ez a gönc? És hol a hajad? - kérdezte ismét aggódva.
-Nyugi megvan
-Menj haza és öltözz át! - parancsolt rám
-Aha, még mit nem. -néztem a szemébe idegesen - Tehát vagy elfogadsz így, és fiúként mutatsz be újdonsült családomnak, vagy hülyét csinálhatsz magadból, ráadásul az egyszem lányod is faképnél hagy - és még jó, hogy itt fejeztem be a mondandómat, mert különben az utsó mondatot már ordítottam volna.
-Rendben - sóhajtott apa - De mégis milyen néven mutassalak be?
-Öööö- gondolkoztam (tudtam, hogy elfelejtek valamit) - Dave Johnson -vágtam rá hirtelen.
Apuval az asztalhoz sétáltunk. Egy festett fekete, 38 év körüli nő ült ott. Két oldalán az ikrekkel. Szőke haj, teljesen egyforma öltözet, és ránézésre egyforma arcvonások.
-Szívem, lányok, ő itt Dave Johnson, a fiam - kezdte, majd felém fordult, a "fiához" -Dave, ő a menyasszonyom, Jarnie, és ők a lányai, Ashley és Sarah - mutatott be minket egymásnak. Kezet fogtam velük. Igaz fogalmam sem volt, hogy ki Ashley és ki Sarah, rohadt egyformák. Vagy egy órát beszélgettünk, és kedvesnek tűntek. De 1000 százalék, hogy csak tűntek. Át akarnak verni....

Első fejezet by: вτя-ƒąη 

Szereplők

Victoria Johnson 

(Tori) 

Kor: 23
Magamról: Imádok focizni, már 4 éve játszok. Utálom, ha helyettem akarnak eldönteni valamit, mindig is a saját fejem után mentem.

Ashley and Sarah Black

Kor: 20

Magunkról: Mozi minden mennyiségben. Mindig együtt megyünk és bármilyen filmet megnézünk. Imádunk vásárolni.

Big Time Rush

Kendall Schmidt

(Kendizzzzle)

Kor: 23

James Maslow

(Jaamez)

Kor: 23

Carlos Pena 

(Carliiiitos)

Kor: 24

Logan Henderson

(Loggie)

Kor: 24

Alexa Vega

Kor: 25

Bemutatkozás

Sziasztok!

Barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy közös blog írásába kezdünk. Eléggé kiszámíthatatlan lesz a történet, ugyanis úgy döntöttünk, hogy a fejezeteket felváltva írjuk, úgy, hogy nem beszéljük meg. Tehát váratlan fordulatok várhatók. Nagyon örülnénk a kommenteiteknek (akár tanács, akár minősítés, akár helyesírási figyelmeztetés :D). Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást!

by: ЖBloggerЖ
Kitti Dán