IV. fejezet

<Ashley szemszöge>
*otthon*
-Hé! Sarah! Te mit gondolsz az új testvérünkről?-kérdeztem egy kicsit félve, mert tudni illik Sarah nem nagyon jól kezeli ezt az új család helyzetet.
-Nos... Kedvesnek tűnik...-mondta halkan, úgy, hogy szinte alig hallottam mit mondott.
-Hát ez nem volt valami meggyőző...-jegyeztem meg.
-Tudod mit! Nem akarok erről az új család izéről beszélni, mert ez a két ember soha nem lesz a családunk része és soha nem fogom őket megszeretni!-mikor befejezte már rohant is fel a saját szobájába. Talán egy kicsit elhamarkodottan kérdeztem meg a véleményét erről a két emberről. Végül is neki sem lehet könnyű megszokni ezt az új helyzetet. Na jó... Nekem se valamennyire tetszik ez a helyzet, de ha anya boldog, akkor miért kéne határt szabni a boldogságának. Ok. Most csak anya boldogsága számít és bármibe is kerüljön így vagy úgy, de megszerettetem Sarahval ezt a helyzetet. Már vettem is az irányt a szobája felé és már nyitottam volna be mikor észrevettem, hogy zárva van. Gondolhattam volna...
-Sarah, kérlek nyisd ki az ajtót!-kérleltem.
-Nem!-mondta határozottan.
-Kérlek!
-Nem!
-KÉRLEK!
-NEM!
-Jó és ha elviszlek a következő BTR koncertre?-na ezzel biztos megfogom győzni. Mindketten imádjuk a BTR-t. Az én kedvencem Kendall és Sarah kedvence James.
-VIP jeggyel?-hát ezt nem fogom olcsón megúszni.
-Persze, meg James egy fehér ló hátán vágtat majd hozzád és megkéri a kezed. Na úgy benne vagy?
-Komolyan?! Fehér lóval?!-kérdezte. Lehet, hogy komolyan gondolta a lovas izét...
-Na a lovat leszámítva bármit megteszek.-mondtam megadván magam.
-Tényleg James megfogja kérni a kezem?-na most lett elegem a tesómból... Hogy lehet ilyen hülye?!
-Igen-igen... Persze koncerten az lesz az első dolga... Na beengedsz??-tértem a tárgyra.
-Jó...-majd kinyitotta az ajtót. -Tényleg megkéri James a kezem?-ugrándozott örömében.
-Jaj... Istenem csak egy normális testvért akartam, csak egyet?! Soha nem voltam rossz! SOHA!-erre a kijelentésemre Sarah fogta a párnáját és hozzám vágta. Nem kellett nekem se több, így hát én is fogtam egy párnát és ennek az lett a vége, hogy elkezdtünk párna csatázni. Kb. fél órán át ezt műveltük, amikor meg elfáradtunk neki dőltünk az ágynak és elkezdtünk dumálni. Fiúk, BTR, új család, BTR, suli, BTR, anya, BTR és stb. meg BTR. Ezt műveltük egész este és végül Sarah is megbékélt az új helyzettel. Elmagyaráztam neki az elveimet és most már nyugodtabban gondolok arra, hogy mi lesz a következő találkozásunknál.

Remélem tetszett :) és sok-sok komit várunk :)

HelloKitty

III. fejezet

Bocska, hogy ilyen későn, de nem jött az ihlet... :D
<Tori szemszöge>

Ezer variáció lezajlott a fejemben..... Mégis mit kereshetnek itt? Min. 2 percet bambultam előre, törve a mogyorónyi eszemet. A lehető legrosszabb eset ami eszembe jutott az az, hogy ide költöznek. Na, nem! Tuti nem! Csak látogatóba jöttek. 1000000000%!
-Mi..mit keres....kerestek i...itt? -dadogtam össze-vissza, és csak remélni tudtam, hogy sikerült fiús hangot produkálnom.
-Mitől ilyen furi a hangod? -kérdezte a göndör-démon. Aham, szóval nem jött össze.
-Csak álmos vagyok-váltottam fiúsra.
-Okééé -kezdték egyszerre (kezd idegesítő lenni) - ideköltözünk!!! - visítoztak. MI VAN?!?! Amikor sikerült pokerarcot vágnom, válaszoltam.
-Aham, tök jó... - mondtam nem túl meggyőzően.
-Talán baj? - kérdezte az egyenes-démon. Azta! Érdekli, hogy mit gondolok? Hogy mi a véleményem? Na ezt nem gondoltam volna. De csak megjátszák magukat. Tudom. El akarják venni tőlem az apámat.
-Hát tudod, az a helyzet.... - kezdtem sráchangon - hogy nem biztos van nektek tetsző szoba a házban.... asszem.
-De van! A te szobád mellett van az enyém, Ashley-é pedig velem szemben - mondta a göndör-démon. Igen, megvan az egyenes hajú démon Ashley. És akkor a göndör pedig Sarah. Na jó, mondjuk nem olyan göndör, csak hullámos a haja alja, de mindegy.
-Remek - sóhajtottam és felálltam a kanapéról - bementetek a szobámba? -kérdeztem rémülten. Ha bementek, és meglátták a szobám, meg a kupacban lévő ruháimat nem hiszik el, hogy fiú vagyok. Nem mintha olyan sok rózsaszín cuccom lenne, de akkor is lányos a fazonuk. Még jó hogy leszedtem a nevem az ajtóról. És csak a stop-tábla maradt rajta. Az egész fiús.
-Nem, tiszteletben tartottuk a stop-táblát - vihogott Sarah, és bekapcsolta a TV-t. De otthon érzi magát!
-Oké - mondtam megkönnyebbülten és felmentem a szobámba. Mostantól be kell zárjam az ajtómat. Ha kinn vagyok, ha benn. Biztos, ami biztos. Már kezdtem elgondolkodni azon, hogy semmi értelme nincs fiúsnak lenni. De nem adom fel. Ha maguktól jönnek rá, hogy lány vagyok, akkor gratulálok, de én nem árulom el magam. És legalább apa valamikor megérti, hogy gyűlölöm ezeket a szörnyeket. Valamikor...
Miután bezárkóztam a szobámba levedlettem a srácálcát és elmentem fürdeni. Teletöltöttem a sarokkádat vízzel és legalább egy órát áztattam magam. Mi az. hogy hozzánk költöznek? Hogy képzelték ezt el? Jó, gondolom apu invitálására, de akkor is! Vagyis apu hogy képzelte ezt el? Az én véleményem még a francot se érdekli. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor hallottam apu ordibálását a földszintről.
-Tor...Dave gyere le elköszönni! Holnap jönnek vissza a cuccokkal.
-Fürdök! -ordibáltam mély hangon- Szasztok csajok! És jó estét "anyu" - mondtam gúnyosan és elmerültem a vízben. Miután elkészültem lementem a nappaliba.
-Kislányom! - mondta apu idegesen - vagyis fiam - tette hozzá gúnyosan - mégis meddig akarod ezt eljátszani? Mi a célod vele? Neked se, nekem se lesz jobb az életem ha megjátszod magad! És Jarnie hülyének fog nézni, amikor kiderül, hogy lány vagy!
-Hogy miért? Csak. - kezdtem pokerarccal - És az hol érdekel engem, hogy a drágalátos menyasszonyod mit gondol rólunk? Ja, és egyáltalán mikor kérdezted meg a véleményem az egészről? Először csak úgy bejelentetted, hogy találkozok Jarnie-val meg a két szőke boszival. Aztán meg megtudom, hogy ideköltöznek? Na, kösz - fújtattam idegesen.
-Kisasszony! Az apád vagyok, van jogom dönteni az életemről, és meg ne merd ütni még egyszer ezt a hangnemet, én nem a barátnőd vagyok!
-Ó tényleg, nekem nincs is barátnőm .... - vigyorogtam erőltetetten. - Hogy miért is? Mert magántanárom volt! Nem engedsz barátkozni!
-De én engedlek!
-Aham ,hogyne...
-Figyelj - kezdte nyugodtabban és leült a kanapéra. - Nem akarom, hogy az történjen veled mint anyáddal!
-Mi van? Anyu boldogan él nélkülünk! Mi történne velem, ami vele?
-Anyád autóbalesetben meghalt! És nem, nem Kate, akit te az anyádnak hiszel! Hanem Jessica! Az igazi anyád!!!
-Mi... MI VAN?!? - ordítottam sírva.
-Kicsim...- ölelt meg - menj fel, aludj egyet és ha úgy érzed megnyugodtál, elmesélem. - mondta könnyezve, majd sokkos állapotban mentem fel a szobámba.

Várjuk a komikat! Szavazz a jobb oldalon, hogy megtudjuk tetszik-e a történet! :)

By:вτя-ƒąη